Egy, kettő, három, nyolc, kilenc

A számfogalom kialakulásának kezdete -  úgy tapasztalom, hogy  2-3  éves kor  környékén kezdődik.

S  véleményem szerint kicsit másképp, mint ahogy ezt tanították  a főiskolán. A kisgyerek először is elsajátít szavakat - beszéd tanulása  folyamatában- ami számokat -mennyiségeket jelent .Egy , kettő, három, öt , négy  , hat, ...teljes össze-visszaságban. Nyílván senki nem mondja  erre, hogy ez a már  számolás. Hiszen nem is az, de, mégis  egy fontos része , kiinduló része  a folyamatnak. Szavaink nélkül  nincs   matematika  tudásunk sem. Sőt, a matematikai - bármilyen egyszerű szintjét is nézzük-, a megköveteli  a szavak pontos ismeretét /használatát. Nem mindegy  hogy  egy  mennyiség  öttel több vagy  ötnél  több, Hangban, írásban alig van különbség a  két  fogalom között, mégis  egészen más  világ tárul fel az egyik és  másik  hallatán, olvasása  után.

A számolásban  elérhető  sikerekhez  az anyanyelv biztos ismerete is szükséges.

 Nem véletlenül alakult  ki sok mondóka is  a számokkal, annak sorozatával kapcsolatban, 1 megérett  a meggy  , 2 csipkebokor  vessző,/ 1, 2, 3 , 4 te kisleány hová mégy? Magához a  szám mennyiségének értékéhez ugyan semmi köze, de  ne  becsüljük le, mert  nagyon fontos  ismereteket  kapnak általa  a  gyerekek. Egyrészt a számok neveit, másrészt azt, hogy azok valamilyen  sort alkotnak. Rendszerük van . S ennek még nagy szerepe lesz később. Ha ezek képpel, dallammal  is  össze vannak kötve, akkor  tényleg játszi  könnyedséggel  , észrevétlenül  megtanulják a gyerekek  a számok neveit. Semmiségnek tűnik ,de én  tapasztaltam  a munkám során, nem egyszer, hogy  milyen nagy problémát okoz a gyereknek, akár  annak a számnak megnevezése, kimondása  ami a 20  +1 ből következik.  

Ezt biztos megelőzi a kids  tv-én  fellelhető számtalan, angol és más  nyelveken is  meghallgatható dalocska, hiszen észrevétlen megtanulja vele  a számok neveit legalábbis  10-ig más  dalocskákban 100-ig. Onnan meg már gyerekjáték a többi 

http://www.youtube.com/watch?v=4sHOH_zsRl4&feature=relmfu

Mindennapi szokások, szabályok ismerete és  elfogadása is nagyon  fontos a számfogalom kialakításábba,

 Ha  a hétköznapi életet  vesszük,  a  gyermek  iskolába jöveteléig  megtanul egy   sor   rendszert.

A tárgyaknak  van helyük a lakásban. Máshova kerülnek a poharak, mint  a tányérok, vagy  evőeszközök  a szekrényben. A tiszta  ruha és  piszkos  ruha helye is különböző. Van helye  a seprűnek és lapátnak is.  A felmosó ronggyal nem töröljük le  az asztalt.
Minden nap használt szabályok: Azt tapasztaltam  viszont  munkám során, hogy azok  a tanulóim akiknek otthon  nincs rendszeres  feladatuk, nem vesznek részt a  család mindennapi tevékenységben, nagy ellenállást tanúsítanak  minden féle szabály iránt. Kezdve  attól, hogy egy adott  színű ceruzát  vegyen a kezébe, vagy   hogy melyik  négyzetbe  írja  az adott számjegyet.

Több megjelenési formája is  van  ennek a viselkedésnek, kezdve: a  nem értem még 10-edjére  sem, hogy  mit kellene  tennem, vagy, akkor is   úgy csinálom ahogy  akarom, esetleg  sirva fakadás és mérgelődés különböző fokkozatainak  szemléltetésével.
Kudarcaik lesznek- ami természetes, hiszen otthon is hibázások, figyelemezetetések árán tanulja meg mindenki a szabályokat . Viszont ha az iskolai ,  matematikai  feladatban jelenik meg a szabályhárítás akkor  annnak  érdemjegyi következménei  vannak. sőt  besorolhatják a diszcalkulia  szimptómia  közé.