Telefonálós játék

Van az úgy, hogy minden erőfeszítés ellenére nem mennek a dolgok, úgy ahogy az jó lenne, kellene.

Nem jönnek az eredmények. Leül valahogy az osztály. Mikor már teljes reménytelenség lesz úrrá rajtam, hogy nem tudom megtanítani mindenkinek amit meg kell tanítanom, akkor valahogy jön egy teljesen abszurdnak tűnő ötlet reggel, az ébredés fázisában.

Ez történt egy szokványos, korán kelős, korán indulós reggelen.

Azzal ébredtem, hogy a 100-as körben lévő páros / páratlan számok felismerésének kérdését, a tízes számszomszédokkal együtt új síkra fogom helyezni. Hetek óta ment ez a téma, de még mindig voltak akik nem tudták eldönteni egy számról , hogy páros vagy páratlan, melyek a 10-es számszomszédai.

Telefonos játékká alakítom.

Az utazás alatt összeállt bennem, hogy mit is fogok tenni. "Sutba vágva" az előző nap összeállított gyakorlatok egy részét, beillesztettem vadonatúj ötletemet a matek óra anyagába.

Gyorsan mindenkinek készítettem kartonpapírból hagyományos telefonkagylót , névvel ellátva, s egyet más színből magamnak is.

Jó nagyot ! Kb. 20-25 cm hosszúságú volt mindegyik.

Valamint fénymásoló papírból egy táblára helyezhető " tárcsás " telefon készüléket. A számok a demonstrációs eszköztár kerek mágneses számai lettek,s egyben a táblán tartották a "telefon készüléket" is.

Az óra jó háromnegyede ment az eredeti tervem szerint, de eljött az idő mikor csak egyszerűen kiosztottam a telefon kagylókat. Azonnal megváltozott a légköre az órának. Volt aki hangosan kacagott örömében, elkezdtek egymással " beszélni" telefonon . Láthatóan telitalálat volt ötletem. Nem számított, hogy csak egy darab papírt tartanak a fülükhöz, átélték a telefonálás örömét.

Csak néztem , figyeltem őket, örömüket, s azonnal éreztem, hogy valamire most nagyon rátaláltam. Működni fog majd amit kigondoltam!

S míg ők a telefonálásukkal voltak elfoglalva, feltettem a számokkal ellátott készüléket és rátettem a saját telefon kagylómat is. E közben önkéntelenül is rám kezdtek figyelni. s majd kibújtak a bőrükből, hogy mi következik ezek után?

Felemeltem a" telefon kagylóját" és egyszerre teljes csend lett.

-Halló! Jó napot Kívánok! Gratulálok ! Ön egy telefonos kvíz játék résztvevője lett! Ha a három feltett kérdésre jól válaszol, kap egy napocskát a füzetébe! Tíz napocska után kap egy nagy Napot. Öt nagy NAP után meg egy 5-öst a naplóba!

-Hú, de jó !- mondták sokan és azonnal játszani akartak.

Kiválasztottam két számot a telefon készülékről, kivettem a helyéről és a készülék mellé tettem. s "felhívtam" azt a tanulót, akiről biztosan tudtam, hogy jó választ fog adni kérdéseimre.

S újra indítottam a korábbi kvíz játékos formulát.

-Jó napot kívánok! XY-nal beszélek?... Ön egy kvíz játék résztvevője lett. Három kérdést teszek fel Önnek, Akar játszani? S az igenlő válasz után feltettem első kérdésemet.

-A szám (73) páros vagy páratlan szám?

-Páratlan! hangzott a válasz.

-Nagyszerű! Önnek van egy pontja!

-Melyek a szám tízes szomszédai?

- 70-és 80!

-Remek Újabb pontot nyert! Jön az utolsó kérdés. Ha helyesen válaszol kap egy napocskát!

- Mennyi a 73 számjegyeinek összege?

-10

Gratulálok ! Ön megnyerte a napocskát! Köszönöm a játékot!Viszont hallásra!

Persze azonnal az osztály minden tagja akart játszani, hiszen egyszerűnek tűnt a dolog. S adtam is lehetőséget szép sorban mindenkinek.

Gyűltek a napocskák, de eljött az helyzet is ami miatt az egészet kitaláltam. Rossz választ kaptam a feltett kérdésre. Mondjuk azt hogy 81 páros szám. S persze tudtam, hogy tanulóm , mivel talált benne egy páros számot, megelégedve ezzel a felfedezésével, - válaszolt rosszul.

S ekkor jött a második fokozat bevezetése a játéknak. Felajánlottam, hogy segítséget adok, ha nem biztos a jó válaszban. Kezébe adtam a döntést tehát. Kockáztat és így nyer vagy veszít, vagy összeszedi akaratát, koncentrál a segítség nyújtásra, s előbb utóbb megtanulja valóban a szabályokat.

Ha segítséget kért , feladatértés részét világítottam meg újra számára. Melyik az utolsó számjegy? Az páros vagy páratlan szám?

Persze nem oldódott meg azonnal minden probléma, nem tudták varázs ütésre mindannyian a jó a választ a feltett kérdésemre, de megváltozott a légkör, a hozzáállás ezekhez a feladatokhoz. Akiknek jól ment, élvezték, a játékot, jutalmat, akik pedig még a szabályalkalmazások fázisainak elején tartottak csak, elfelejtették, hogy izgulni kellene. Kikerültek szorongatott helyzetükből. Kezdték aktivizálni belső előforrásaikat. Egyre jobban koncentráltak, elkezdetek gondolkodni mielőtt válaszoltak. Azaz alapjaiban változott meg hozzáállásuk a feladatokhoz, Kezdte őket valóban érdekelni .

Idővel tovább nehezítettem a kérdéseken. Az alaki érték, helyi érték, valós/tényleges érték fogalmával, vagy olyan formán, hogy nem 1-es, 10-es 100-as szomszédokat kérdeztem, hanem 10-zel több vagy kevesebb számot kértem, hogy figyeljen oda pontosan a kérdésre. Kihasználtam minden lehetőséget amit a 100-as (később 1000) körben a tananyag tartalmaz. S mikor az írásbeli összeadás, kivonás téma köréhez értem, a műveletek eredményei lettek a telefonszámok. Így két legyet ütöttem egy csapásra. Az írásbeli műveletekre is jobban koncentráltak, hogy a "telefonálós játékban" részt vehessenek. Hiszen csak annak lehetett telefonszáma akinek volt jó megoldása az elősző feladatban, mert én az eredményeket "tárcsáztam".

A gyerekek lelkesedése a "telefonálás" iránt változatlan maradt. Elkeseredések ugyan voltak az új szinteknél először, de jött utána mindig a segítség kérés, az "erőbedobás" , a tudni/győzni akarás motívuma, ami átbillentette őket az akadályokon.

Nem tudtam mire vélni, enenk a "játéknak álcázott" gyakorlásnak a népszerűségét, mígnem a Mindennapi Pszichológia c .újság legutóbbi számában megkaptam a választ. (IV.évf. 6.sz. 50.old. GAMIFICATION) Elkeseredésemben véletlenül sikerült összehoznom egy olyan játék és jutalom rendszert, papír telefonommal, ami pont rájuk volt méretezve több paraméterével is. S ezért mozgósította a bennük lévő energiákat.