A 80-as évek elejétől kezdte a tanítói szakma ellenvetéseit egyre karakánabbul megfogalmazni a , az akkor divatos globális illetve a szóképes bevezető részt preferáló olvasás tanítási módszerekkel szemben, s ha csak tehette a hagyományos szótagoló olvasást választotta, hiszen volt erre is kidolgozott tankönyv. Ez azonban nem oldotta meg/fel a problémát olyan mértékben ahogy a szakma remélte. Továbbra is szép számmal maradtak/maradnak gyerekek akik nem tanultak(nak) meg készségszinten olvasni.
Közben a matematika tanítás módszertana is új vizekre evezett, bár akkor még nem voltak láthatók ennek következményei. A tanítók - mivel maguk is akkor képeződtek át az új irányokra- nem ugrottak fejest az újdonságokba, hanem csak próbálgatták az elején a nyitott mondat, szabályjáték relációk fogalomkörébe tartozó feladatok tanítását , s így nagyrészt megmaradt a számfogalom kialakításra számolásra szükséges idő számukra. Ahogy kiöregedett a tanítók egy jelentős korosztálya -akik még a korábbi módszertani utakban voltak járatosak, és biztosak is mert munkájuk sok évtizede bizonyíték is volt számukra- a fiatalabbak próbálták az új módszertani elveket követni, a diszcalkulia fogalma csaknem 10 éves késéssel, de megjelent a köztudatban.
Az írás tanítás megreformálása sem maradhatott el persze, amely során parázs viták - táborok alakultak ki, a szakmán -akár egy testületen is - belül, hogy a dölt betű vagy az álló betűs írás jobb?
Miközben ezek a folyamatok zajlottak eltelt 10-15 év. Kezdett látszani az "eredménye" is. Tanulmányok, elemzések születtek erről az időről, amik segítették a visszatérést a hagyományos szótagoló olvasáshoz. Születtek új tankönyv családok, viszont nem lett kevesebb a disz-esek köre.
Megtanultunk új kifejezéseket.: diszlexia, diszcalkulia, diszgráfia.
Sőt már sajátos nevelési igényűnek is nevezhetők és egyre inkább külön iskolákba , osztályokba teendők azok a tanulók akikkel nem lehet elsajátítatni rövid idő alatt a tananyagnak nevezett halmazt.
Felmerül ilyenkor bennem a kérdés,: hogy a mi korunk sajátossága ez a tanítási-tanulási probléma helyzet, vagy korábban is létezett? Nyílván nem kaphatunk adatokat disz-re, hiszen ez új fogalom, de arra van válasz, hogy volt-e korábban is probléma az olvasás, számolás, írás tanítás módszere. Mert a tanító feladata nem változott az elmúlt 2-300 év alatt. Megtanítani a nebulókat -MINDEGYIKET, AKI RÁ VAN BÍZVA - a számolás, írás olvasás tecnikájára, készségszinten. S csak ez után jöhetnének a különböző pluszok, mint ahogy magasugró, vagy akadály futó is csak abból lehet, aki megtanult járni, majd futni. A sorrend nem felcserélhető.
Segítheti a rálátásunkat a korábbi századokra, ha fellapozzuk a TANÍTÓK ENCIKLOPÉDIÁJÁT, amely a 100 évvel ezelőtti gondolkodást, irány mutatást mutatja, Meglepően aktuálisan a mai problémákra olvasás, írás, számolás tanítását illetően is.
Írták a könyv szerkesztői 1911-ben a a Franklin társulat gyönyörű kiadású 3 kötetes könyvének előszavában.
Azon kívül, hogy önmagában is örömforrás kézbe venni, fellapozni a 100 éves könyveket , tartalmában a mai napig korszerűnek, átgondoltnak, irányadónak mondható. Nézzünk egy rövid példát erre.
Ha már a diszcalkuliát vettem előre a blog címében, a számolás szócikk egy részletét választom ide
A számok a számolással keletkező fogalmak, mely a számlálás által válnak elevenekké.
Lényeg egy mondatban.
Az alap a számlálás. Ezt a későbbiekben kiegészíti azzal is, hogy a gyerek számláljon minél többet a környezetében fellelhető természetes tárgyakkal, bab szem, kavicsok, pálcikák diók. Ezek nagy része manapság egy városi gyerek kezébe talán nem is kerülnek, vagy csak néhanapján. Én emlékszem arra, hogy mennyire szerettem nagymamám gombos dobozában rejlő gombokkal játszani. Számlálgattam, csoportosítottam , színük formájuk szerint. Nem azért mert kellett, hanem mert azzal egyedül is jól el lehetett játszani.
A mai napig őrzöm a gombos dobozt, s most már az én unokáim játszanak vele. Hasonlóan mint én gyermekkoromban. S nem azért mert mondtam nekik. Csak megmutattam, a doboz gombot, s beszéltem egy-két kedvencemről benne. Két perc múlva -mindenféle javaslat tétel nélkül csoportosítottak rendezgettek, válogattak, alkudoztak egy.egy különlegesebbnek vélt gombért. Adok helyette 3 ilyent vagy olyant....
A gyerek ugyanúgy mint a felnőtt birtokolni akar. A Tudás is birtokolható, csak afelé kell irányítani.
Megtanultunk új kifejezéseket.: diszlexia, diszcalkulia, diszgráfia.
Sőt már sajátos nevelési igényűnek is nevezhetők és egyre inkább külön iskolákba , osztályokba teendők azok a tanulók akikkel nem lehet elsajátítatni rövid idő alatt a tananyagnak nevezett halmazt.
Felmerül ilyenkor bennem a kérdés,: hogy a mi korunk sajátossága ez a tanítási-tanulási probléma helyzet, vagy korábban is létezett? Nyílván nem kaphatunk adatokat disz-re, hiszen ez új fogalom, de arra van válasz, hogy volt-e korábban is probléma az olvasás, számolás, írás tanítás módszere. Mert a tanító feladata nem változott az elmúlt 2-300 év alatt. Megtanítani a nebulókat -MINDEGYIKET, AKI RÁ VAN BÍZVA - a számolás, írás olvasás tecnikájára, készségszinten. S csak ez után jöhetnének a különböző pluszok, mint ahogy magasugró, vagy akadály futó is csak abból lehet, aki megtanult járni, majd futni. A sorrend nem felcserélhető.
Segítheti a rálátásunkat a korábbi századokra, ha fellapozzuk a TANÍTÓK ENCIKLOPÉDIÁJÁT, amely a 100 évvel ezelőtti gondolkodást, irány mutatást mutatja, Meglepően aktuálisan a mai problémákra olvasás, írás, számolás tanítását illetően is.
Írták a könyv szerkesztői 1911-ben a a Franklin társulat gyönyörű kiadású 3 kötetes könyvének előszavában.
Azon kívül, hogy önmagában is örömforrás kézbe venni, fellapozni a 100 éves könyveket , tartalmában a mai napig korszerűnek, átgondoltnak, irányadónak mondható. Nézzünk egy rövid példát erre.
Ha már a diszcalkuliát vettem előre a blog címében, a számolás szócikk egy részletét választom ide
A számok a számolással keletkező fogalmak, mely a számlálás által válnak elevenekké.
Lényeg egy mondatban.
Az alap a számlálás. Ezt a későbbiekben kiegészíti azzal is, hogy a gyerek számláljon minél többet a környezetében fellelhető természetes tárgyakkal, bab szem, kavicsok, pálcikák diók. Ezek nagy része manapság egy városi gyerek kezébe talán nem is kerülnek, vagy csak néhanapján. Én emlékszem arra, hogy mennyire szerettem nagymamám gombos dobozában rejlő gombokkal játszani. Számlálgattam, csoportosítottam , színük formájuk szerint. Nem azért mert kellett, hanem mert azzal egyedül is jól el lehetett játszani.
A mai napig őrzöm a gombos dobozt, s most már az én unokáim játszanak vele. Hasonlóan mint én gyermekkoromban. S nem azért mert mondtam nekik. Csak megmutattam, a doboz gombot, s beszéltem egy-két kedvencemről benne. Két perc múlva -mindenféle javaslat tétel nélkül csoportosítottak rendezgettek, válogattak, alkudoztak egy.egy különlegesebbnek vélt gombért. Adok helyette 3 ilyent vagy olyant....
A gyerek ugyanúgy mint a felnőtt birtokolni akar. A Tudás is birtokolható, csak afelé kell irányítani.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése