Telefonálós játék

Van az úgy, hogy minden erőfeszítés ellenére nem mennek a dolgok, úgy ahogy az jó lenne, kellene.

Nem jönnek az eredmények. Leül valahogy az osztály. Mikor már teljes reménytelenség lesz úrrá rajtam, hogy nem tudom megtanítani mindenkinek amit meg kell tanítanom, akkor valahogy jön egy teljesen abszurdnak tűnő ötlet reggel, az ébredés fázisában.

Ez történt egy szokványos, korán kelős, korán indulós reggelen.

Azzal ébredtem, hogy a 100-as körben lévő páros / páratlan számok felismerésének kérdését, a tízes számszomszédokkal együtt új síkra fogom helyezni. Hetek óta ment ez a téma, de még mindig voltak akik nem tudták eldönteni egy számról , hogy páros vagy páratlan, melyek a 10-es számszomszédai.

Telefonos játékká alakítom.

Az utazás alatt összeállt bennem, hogy mit is fogok tenni. "Sutba vágva" az előző nap összeállított gyakorlatok egy részét, beillesztettem vadonatúj ötletemet a matek óra anyagába.

Gyorsan mindenkinek készítettem kartonpapírból hagyományos telefonkagylót , névvel ellátva, s egyet más színből magamnak is.

Jó nagyot ! Kb. 20-25 cm hosszúságú volt mindegyik.

Valamint fénymásoló papírból egy táblára helyezhető " tárcsás " telefon készüléket. A számok a demonstrációs eszköztár kerek mágneses számai lettek,s egyben a táblán tartották a "telefon készüléket" is.

Az óra jó háromnegyede ment az eredeti tervem szerint, de eljött az idő mikor csak egyszerűen kiosztottam a telefon kagylókat. Azonnal megváltozott a légköre az órának. Volt aki hangosan kacagott örömében, elkezdtek egymással " beszélni" telefonon . Láthatóan telitalálat volt ötletem. Nem számított, hogy csak egy darab papírt tartanak a fülükhöz, átélték a telefonálás örömét.

Csak néztem , figyeltem őket, örömüket, s azonnal éreztem, hogy valamire most nagyon rátaláltam. Működni fog majd amit kigondoltam!

S míg ők a telefonálásukkal voltak elfoglalva, feltettem a számokkal ellátott készüléket és rátettem a saját telefon kagylómat is. E közben önkéntelenül is rám kezdtek figyelni. s majd kibújtak a bőrükből, hogy mi következik ezek után?

Felemeltem a" telefon kagylóját" és egyszerre teljes csend lett.

-Halló! Jó napot Kívánok! Gratulálok ! Ön egy telefonos kvíz játék résztvevője lett! Ha a három feltett kérdésre jól válaszol, kap egy napocskát a füzetébe! Tíz napocska után kap egy nagy Napot. Öt nagy NAP után meg egy 5-öst a naplóba!

-Hú, de jó !- mondták sokan és azonnal játszani akartak.

Kiválasztottam két számot a telefon készülékről, kivettem a helyéről és a készülék mellé tettem. s "felhívtam" azt a tanulót, akiről biztosan tudtam, hogy jó választ fog adni kérdéseimre.

S újra indítottam a korábbi kvíz játékos formulát.

-Jó napot kívánok! XY-nal beszélek?... Ön egy kvíz játék résztvevője lett. Három kérdést teszek fel Önnek, Akar játszani? S az igenlő válasz után feltettem első kérdésemet.

-A szám (73) páros vagy páratlan szám?

-Páratlan! hangzott a válasz.

-Nagyszerű! Önnek van egy pontja!

-Melyek a szám tízes szomszédai?

- 70-és 80!

-Remek Újabb pontot nyert! Jön az utolsó kérdés. Ha helyesen válaszol kap egy napocskát!

- Mennyi a 73 számjegyeinek összege?

-10

Gratulálok ! Ön megnyerte a napocskát! Köszönöm a játékot!Viszont hallásra!

Persze azonnal az osztály minden tagja akart játszani, hiszen egyszerűnek tűnt a dolog. S adtam is lehetőséget szép sorban mindenkinek.

Gyűltek a napocskák, de eljött az helyzet is ami miatt az egészet kitaláltam. Rossz választ kaptam a feltett kérdésre. Mondjuk azt hogy 81 páros szám. S persze tudtam, hogy tanulóm , mivel talált benne egy páros számot, megelégedve ezzel a felfedezésével, - válaszolt rosszul.

S ekkor jött a második fokozat bevezetése a játéknak. Felajánlottam, hogy segítséget adok, ha nem biztos a jó válaszban. Kezébe adtam a döntést tehát. Kockáztat és így nyer vagy veszít, vagy összeszedi akaratát, koncentrál a segítség nyújtásra, s előbb utóbb megtanulja valóban a szabályokat.

Ha segítséget kért , feladatértés részét világítottam meg újra számára. Melyik az utolsó számjegy? Az páros vagy páratlan szám?

Persze nem oldódott meg azonnal minden probléma, nem tudták varázs ütésre mindannyian a jó a választ a feltett kérdésemre, de megváltozott a légkör, a hozzáállás ezekhez a feladatokhoz. Akiknek jól ment, élvezték, a játékot, jutalmat, akik pedig még a szabályalkalmazások fázisainak elején tartottak csak, elfelejtették, hogy izgulni kellene. Kikerültek szorongatott helyzetükből. Kezdték aktivizálni belső előforrásaikat. Egyre jobban koncentráltak, elkezdetek gondolkodni mielőtt válaszoltak. Azaz alapjaiban változott meg hozzáállásuk a feladatokhoz, Kezdte őket valóban érdekelni .

Idővel tovább nehezítettem a kérdéseken. Az alaki érték, helyi érték, valós/tényleges érték fogalmával, vagy olyan formán, hogy nem 1-es, 10-es 100-as szomszédokat kérdeztem, hanem 10-zel több vagy kevesebb számot kértem, hogy figyeljen oda pontosan a kérdésre. Kihasználtam minden lehetőséget amit a 100-as (később 1000) körben a tananyag tartalmaz. S mikor az írásbeli összeadás, kivonás téma köréhez értem, a műveletek eredményei lettek a telefonszámok. Így két legyet ütöttem egy csapásra. Az írásbeli műveletekre is jobban koncentráltak, hogy a "telefonálós játékban" részt vehessenek. Hiszen csak annak lehetett telefonszáma akinek volt jó megoldása az elősző feladatban, mert én az eredményeket "tárcsáztam".

A gyerekek lelkesedése a "telefonálás" iránt változatlan maradt. Elkeseredések ugyan voltak az új szinteknél először, de jött utána mindig a segítség kérés, az "erőbedobás" , a tudni/győzni akarás motívuma, ami átbillentette őket az akadályokon.

Nem tudtam mire vélni, enenk a "játéknak álcázott" gyakorlásnak a népszerűségét, mígnem a Mindennapi Pszichológia c .újság legutóbbi számában megkaptam a választ. (IV.évf. 6.sz. 50.old. GAMIFICATION) Elkeseredésemben véletlenül sikerült összehoznom egy olyan játék és jutalom rendszert, papír telefonommal, ami pont rájuk volt méretezve több paraméterével is. S ezért mozgósította a bennük lévő energiákat.

Számfogalom kialakítása régen és manapság

Először  nézzük meg, hogyan  foglalta ezt össze, a már korábban említett enciklopédiám szerzőpárosa

1. Cselekedtetés 
2. fogalalomkialakulás , 
3. majd utána annak szemléltetésével és
4.  változatos további gyakorlásával 
5. létrejön  a számfogalom.

A diszcalkuliásnak nevezett tanuló esetében pont ez a folyamat hiányos, akár a kezdetétől vagy valamelyik fázisától van problémája a gyereknek.

Természetes módon  működő rend, így  természetes  módon be is  építhető a tanuló  gondolkodás és tudásrendszerébe,

Hogy ez hol  és hogyan történjen-vagy történhet meg, az más kérdés.

Ha az óvodára akarjuk  áttestálni akkor az óvónőket jól fel kell készíteni  erre folyamatra.

Számonkérhetőséggel.

 Ez elég problémás persze, mert az óvodának megvan  a saját  feladata, egy sor  ennél sokkal fontosabbnak tartható munkája.

Ha a szülőre  akarjuk áttestálni, az megint csak  problémás, mert  egyes  szülőket  hogyan lehet rávenni, megtanítani ennek metodikájára, s legfőképpen  számon kérni, hogy  milyen szinten tudta teljesíteni?

Marad erre  a feladatra tehát,  az általános iskola első évfolyama  . Körülbelül 400év óta. ebből bő 370 éven át azzal foglalkozott az oktatás kutatás- irányítás, hogy  hogyan lehet  ezt a folyamatot  minél hatékonyabbá tenni.

                           Comeniustól, (1592-1670)

                                                 Pastalozzin  át (1746- 1827)

                                                             egészen dr. Beke Manó (1862-1946) egyetemi tanárig.

S kicsiszolódott, a már fent említett, - a természetes  tanulást, előrelépést követő és leképező -folyamatrendszer (cselekedtetés, fogalomalkotás, gyakorlás, által eredményezett tudás egysége).

Nem is volt  ezzel különösebb  probléma egészen a 70-es derekáig. Jól átgondolt, egyszerű eszközök segítségül  hívásával  (golyós számoló, pálcikák, korongok ) egy év  alatt a legszegényebb, vagy leghátrányosabb  környezetből  jövő diákok is elsajátíthatták - persze szakszerű tanítói vezetéssel- a 20-as számkört. 

De meg akart újulni az oktatás, ami   helyes  persze, hiszen alapvető szükséglet, igény ez  minden korban, csak a megújulásban tipikus, " fürdő vízzel a  gyerek effektus" utat választotta.

Elkezdődött ebben a folyamatban a számfogalom kialakítás elnagyolása, felturbósítása, hogy be lehessen  tenni  látványos- úgynevezett gondolkodásfejlesztő, színesítő elemeket.

Jöttek a gépes  feladatok, halmazok,  akkor  még hiányos  mondatnak titulált, mára  nyitott mondanak  nevezett  feladadat féleségek. A szorzótábla átvariálása. később a relációs  feladatok,  szabályjátékok.Nem ritkán a tanító olyan feladattal találta szembe  magát az alsós munkatankönyvek oldalain aminek alapjaival  utoljára a  főiskolán  találkozott.S hiába jelezett a szakma, hatása  nem volt, sőt kezdhette  rosszul érezni magát a pedagógus, hogy valahogy olyan irányba kell fordulnia  amivel  szembe  mennek a napi  eredményességi tapasztalatai.

Kezdett a  gyerek másodlagos szemponttá válni az oktatásban. Már  nem az volt   a fontos, hogy jól megtanulja mindenki  az alapműveleteket.  Hanem a munkatankönyv kitöltése lett a cél. Így vagy  úgy,  akármilyen  hatásfokkal, de   a munkavégzés a kitöltött oldalakkal  nyert bionyítékot. Amelyik gyerek meg nem vette  az akadályokat - hát majd megy....... valahova  ahol az is  elég amit  tud.... szakiskolába,  dolgozni?  Mindegy.

Teltek az évek és nem jött  az áttörés a matematika oktatás eredményeiben országos viszonylatban,  hanem épp ellenkezőleg az erdménytelenségek statisztikailag  igazolták, hogy probléma  van.

Választ kellett persze találni a problémára.  De ahelyett , hogy valódi szembenézés   következett volna, jött az újabb  varázspor, a differenciálás, Ez sem hozta meg a  várt pozitív  változást. Igaz  már maga  a differenciális  mint metodika is olyan irányelv volt,  ami felkészületlenül, képzetlenül érte   a tanítói  társadalmat, s  így másodszor  is sikerült elbizonytalanítani ezt a réteget, abban hogy  alkalmas - e  egyáltalán a pályára . természetesen az alap problémára  nem reagáló válasszal nem lehett  eredményessé tenni a folyamatot,s jött hamarosan a következő "megoldás". A gyerekek kudarcait orvosoljuk azzal, hogy nem  lehet következménye  a bukás, s értékeljük  szövegesen  eredményeiket. Amellett az iskolák  készítsék el saját  tanteveiket és abban határozzák meg a tananyagot és a követelményeket. Itt lehetett volna persze  élni a lehetőséggel és   fityisz  mutatni az egész tévútnak, de   nem ez  történt, A testületek többnyire  átmásolták némi korrigálással a  korábban érvényben lévő központi tantervet , sajátjukéba. Hogy is merték  volna  felvállni, a radikális változtatást, hiszen addigra már nem is tudták , hogy igazában mi a feladtuk.Sajnos  ennek újra fogalmazása, meghatározása  azóta sem történt meg.

Természetes  módon, nem  javult az eredményesség sem, Újabb megoldást kellett produkálni , s bejött a köztudatba a  diszlexia /diszgráfia  mellé a diszcalkulia, mint tünetegyüttes,  fogalma. Ha már van egy  tünetegyüttes  és annak neve, akkor azért már el lehetett kezdeni  foglalkozni a  jelenséggel is. 

Hosszú utat járt be  a matematika  módszertana, hogy  felfedezze újra azt amit az elődök megalkottak, kimunkáltak  évszázadokon át. Mert a diszcalkulia pedagógiája pontosan oda  megy  vissza,  ami Coméniusz , Pestalozzi,  dr. Beke  Manó munkásságának  a lényege. Olyan új tudás birtokosává tenni a gyereket,-természetes módon-  ami a beszéddel és járással egyenértékű változást okoz életében.

Ráadásul talán ez az egyik  legszebb része a  tanító munkának. S remélem  egyszer  a tanító társadalom eljut újra oda, ahol már tartott egyszer,  hogy az ő munkája  nélkülözhetetlen a  jövő társadalmának eredményességében. Hátat fordít a talmi dolgoknak és  az olvasás, írás, számolás megtanításában szakmai tekintéllyé válik. . Lesz annyi  tudása, önérzete  és önbecsülése, hogy nem engedi magát  tévutakra vinni feldatát illetőn.

Discalkulia előtti idők ?!

 Pályám kezdetén még nem ismertem a discalkulia  fogalmát. Bár voltak tanulók akinek több  gyakorlására  volt szükségük az alapok elsajátítására , de a tanévek végére - akkor  minimumnak mondott követelményeket - biztosan tudták teljesíteni Ők is. Igaz  ezek a  követelmények a valóban a minimumra, az adott évfolyam  számfogalmára és az alapműveletekre, valamit  a szöveges  feladatok  megoldására vonatkoztak.

 Minden estre  már akkor   felfigyeltem rá, hogy  valami gond  van kiinduló ponttal, és elkészítettem magamnak/ pontosabban tanítványaimnak egy  sajátos tankönyvet  10-es számkörre. Ami Számok varázsa  címmel elfogadásra is került az Oktatási Minisztériumban,  viszont  nem jelent meg, mert túl költségesnek  minősült a befogadó  kiadó számára . Igaz akkor még teljesen  unikumnak  számított a színes tankönyv.

Így az egyetlen példányát magam  használtam sikerrel a következő  évtizedekben. Tanítványaim  a könyvem   mintájára  folyamatosan elkészítették saját   számos "könyvüket" fél év alatt. Közben folyamatosan  számláltak, és tevékenykedtek  és ez által kialakult 10-es körben számfogalmuk. Mindenkinek. Képességtől, környezettől függetlenül, saját munkájuk,által. S nem mellékesen létrejött egy közös  alap is az osztályban amin az osztály minden tagja ott állt. (Normál létszámú osztályokról beszélek természetesen:  24-28 fősekről)

Persze kicsit fájdalmas, hogy nem jelenhetett meg a szellemi munkám eredménye, de tulajdonképpen  értem is. Hiszen arra a tanulási szakaszra irányul, amelynek egy részét szeretné  az iskola az óvodára  átpasszolni, s úgy kapni a  gyerekeket , hogy legyen  legalább  5-os  számkör fogalma az iskolába lépőknek. 

• Ez az irányzat meglepő , sőt érthetetlen számomra. hiszen  pont ez az időszak, amiben a legtöbbet tehetünk azért, hogy a későbbiekben   sikeresen vehesse tanítványunk  az akadályokat.
• A legtöbbet tehetünk azért is, hogy megtanítsuk a tanulásra.  Az ugyanis tapasztalatok által alakul ki. 
• Itt van a legnagyobb befolyásolási lehetőségünk arra, hogy szelíden megtapasztaltassuk vele, hogy vannak elvárások, vannak követelmények, sikerek és olykor kudarcok is, amit le tud  küzdeni,  át tud  fordítani pozitív érzéssé, sikerré.
• S ha  ez egy olyan közegben jön létre  aminek  4-6-8 évig tagja lesz akkor  közös alapról indulnak, mert egyazon folyamaton mentek keresztül egyaránt sikerrel, ami által megbecsültséget is  szerez magának  erőfeszítésével, eredményeivel.
• Ez az a szint amit minden  tanuló képes  teljesíteni. Versengés ugyanis mindenképpen van egy osztályban, de  egyáltalán nem  mindegy, hogy az mikor és miben  nyilvánul meg.
• Semmiképp sem  jó ha az iskolakezdés első hónapjaiban az energiák  + pl. helyezkedésre  + fordítódnak a gyermekekben. Sokkal hasznosabb ha a tanulás tanulásra.

Rendszerem tehát sokkal több mint 10 számjegy megtanítása.  S ezért értem is , hogy miért idegen a hazai módszer -palettán. 

• Szemléleti rendszer a tanításról. 
• A tanító feladatának felvállalása. és nem átruházása óvodára, szülőre, korrepetítorra

Szubjektív történeti áttekintés

A  80-as évek  elejétől kezdte a  tanítói szakma ellenvetéseit egyre  karakánabbul megfogalmazni a , az akkor divatos  globális illetve a szóképes bevezető részt preferáló olvasás tanítási módszerekkel szemben, s ha csak tehette  a hagyományos  szótagoló olvasást választotta, hiszen  volt  erre is kidolgozott tankönyv.  Ez azonban nem oldotta meg/fel a problémát olyan mértékben ahogy a szakma  remélte. Továbbra is szép számmal  maradtak/maradnak  gyerekek  akik nem tanultak(nak) meg készségszinten olvasni.

Közben a matematika tanítás módszertana is új  vizekre  evezett, bár akkor még nem  voltak láthatók ennek következményei.  A tanítók  - mivel maguk is akkor képeződtek át az  új  irányokra- nem ugrottak fejest az újdonságokba, hanem csak próbálgatták az elején a nyitott mondat, szabályjáték  relációk fogalomkörébe tartozó feladatok tanítását , s így nagyrészt megmaradt a számfogalom kialakításra számolásra szükséges idő számukra. Ahogy kiöregedett a tanítók  egy jelentős korosztálya -akik még a korábbi módszertani utakban voltak járatosak, és biztosak is  mert  munkájuk sok évtizede  bizonyíték is volt  számukra- a fiatalabbak próbálták az új módszertani elveket követni, a diszcalkulia  fogalma csaknem 10 éves  késéssel, de megjelent  a köztudatban.

Az írás tanítás megreformálása  sem maradhatott el  persze, amely során parázs  viták - táborok alakultak ki, a szakmán  -akár egy testületen is - belül, hogy  a dölt  betű vagy az álló betűs  írás jobb? 

Miközben ezek a folyamatok zajlottak eltelt 10-15 év. Kezdett látszani az  "eredménye" is. Tanulmányok, elemzések születtek erről az időről, amik segítették  a visszatérést a hagyományos  szótagoló olvasáshoz.  Születtek új tankönyv családok, viszont nem lett kevesebb a disz-esek köre.
Megtanultunk új kifejezéseket.: diszlexia, diszcalkulia, diszgráfia.

Sőt már sajátos nevelési igényűnek is nevezhetők és egyre inkább külön iskolákba , osztályokba  teendők  azok a tanulók akikkel nem lehet elsajátítatni rövid idő alatt a tananyagnak nevezett halmazt.
Felmerül ilyenkor bennem a kérdés,: hogy a mi korunk sajátossága ez a tanítási-tanulási probléma helyzet, vagy korábban is létezett? Nyílván nem kaphatunk adatokat disz-re, hiszen ez új fogalom, de arra van válasz, hogy volt-e korábban is probléma az olvasás, számolás, írás tanítás módszere.  Mert a tanító feladata  nem változott az elmúlt 2-300 év alatt. Megtanítani a nebulókat -MINDEGYIKET, AKI RÁ VAN BÍZVA -  a számolás, írás olvasás tecnikájára, készségszinten. S csak ez után jöhetnének a különböző pluszok, mint ahogy  magasugró, vagy  akadály futó is csak abból lehet, aki megtanult  járni, majd  futni. A sorrend  nem felcserélhető.

Segítheti a rálátásunkat a  korábbi  századokra, ha  fellapozzuk  a TANÍTÓK ENCIKLOPÉDIÁJÁT, amely a 100 évvel ezelőtti  gondolkodást, irány mutatást mutatja, Meglepően aktuálisan a mai problémákra  olvasás, írás, számolás  tanítását illetően is.

Írták   a könyv szerkesztői  1911-ben a a Franklin társulat  gyönyörű kiadású 3 kötetes könyvének  előszavában.

Azon kívül, hogy önmagában is örömforrás kézbe  venni, fellapozni a 100 éves könyveket , tartalmában a mai napig korszerűnek, átgondoltnak, irányadónak mondható.   Nézzünk egy rövid  példát  erre.
Ha már a diszcalkuliát vettem előre a blog címében, a számolás  szócikk egy részletét  választom ide 

A számok a számolással keletkező fogalmak, mely a számlálás által válnak elevenekké.

Lényeg egy mondatban.

Az alap a  számlálás. Ezt a későbbiekben kiegészíti azzal is, hogy  a gyerek számláljon minél többet   a környezetében  fellelhető természetes  tárgyakkal, bab szem, kavicsok, pálcikák diók. Ezek nagy része  manapság egy  városi gyerek kezébe talán nem  is kerülnek, vagy csak néhanapján. Én emlékszem arra, hogy  mennyire  szerettem nagymamám gombos dobozában  rejlő gombokkal játszani. Számlálgattam, csoportosítottam ,  színük  formájuk szerint. Nem azért mert kellett, hanem mert azzal egyedül is jól el lehetett játszani.
A mai  napig őrzöm a  gombos dobozt, s most már az én unokáim játszanak  vele. Hasonlóan mint én gyermekkoromban. S nem azért mert  mondtam nekik. Csak megmutattam, a doboz gombot, s beszéltem egy-két  kedvencemről benne. Két perc múlva -mindenféle  javaslat tétel nélkül  csoportosítottak rendezgettek, válogattak, alkudoztak egy.egy különlegesebbnek vélt  gombért. Adok helyette 3 ilyent vagy olyant....
A gyerek ugyanúgy mint a felnőtt birtokolni akar. A  Tudás is  birtokolható, csak afelé kell irányítani.

Alapállásom a disz-ekkel kapcsolatban

Az elmúlt 20-25 évben különösen érdekelt, foglalkoztatott a  diszlexiának, diszgráfiának, diszcalkuliának  nevezett  jelenség. Mindennapjaim része  lett a terület megfigyelése, korrigálási módok megtalálása tanítványaim számára.

Alapállásom kicsit eltér  a szokásostól, mert  azt  gondolom, hogy az a gyermek aki megtanult járni és  valamilyen szintem beszélni, már  bebizonyította, hogy képes tanulni, akadályokat leküzdeni, vagyis  tanulni.

Jómagam, jó 25 évvel ezelőtt szembesültem saját  diszlexiámmal, diszgráfiámmal. Pedig akkor már  tanítottam,  A magyar nyelv és irodalom mindig is a  kedvencem volt, s jó eredményekkel abszolváltam a  legkülönbözőbb szintű képzésekben. nagyon szerettem a verseket, sokkal többet tudtam kívülről mint  a kötelező szint. Viszont mikor   az írógép majd  később a számítógép használat  bekerült  az életembe.- amelynek kezdettől fogva óriási híve  voltam , vagyok - rá kellett jönnöm, hogy én bizony  produkálom a klaviatúrán a diszgráfia / lexia  jellegzetességeit. Talán mert   nem egy ujjal gépelek, mert  az  túl lassú nekem, viszont  nem  tanultam meg (sajnos) a  szabályos  gépírást sem.

Viszont  ez által felfigyeltem szabályszerűségekre  amik rendszeresen megjelennek  ha  gépen írok. Hála a helyesírás ellenőrző funkciónak azonban ezek   javíthatók. De attól még a tünetek megvannak és nem változnak. Odafigyelve persze csökkenthetők. Ha elkap a hév, esetleg fáradtan  ülök  a  neki a szövegkészítésnek a számítógépen  akkor újra és újra   előjönnek  hibáim, függetlenül attól, hogy folyó írással  helyesen írok. Sőt  minél kevesebb időm van rá vagy minél fáradtabb  vagyok  annál inkább.

Tipikus  hibáim a számítógépes  szövegkészítés során -ha nem nézem a klaviatúrát- a betűcserék. Ami viszont  érdekes számomra  ennek, hogy  három fajtája  van.

1. Vagy a klaviatúrán egymás mellett lévő betűkből a - rosszat választom az  adott adott szóhoz. Ez lehetne  persze egyszerűen koordinációs hiba  is. Gondolom a gépírás oktatásban   gyakran előforduló.
2. Van azonban  egy  másik hibatipusom is , mégpedig amikor  olyan  betűket cserélek fel (önkéntelenül amik  nagyon távol   vannak egymáshoz képest  a klaviatúrán) Pl:  gy helyett rendszeresen yg ütök le. ly helyett yl, zs  helyett sz -t  vagy  fordítva
3. dupla mássalhangzó esetén beékelem  közé az utána következő magánhangzót: vannak  helyett vanank. Mind  jellegzetes  disz-es   tünetek annak aki ezzel foglalkozik tanítványait figyelve   okítva nap mint  nap.

A matematikai alapokkal sem volt különösebb gondom általános iskolai éveim alatt , igaz a középiskolai deriválás, integrálás és egyéb magaslatok semmi örömet nem jelentettek számomra. Tudtam közepes szinten akkor -időlegesen mert kellett- de ma már csak a nevükre és a tanulásukra fordított energia mennyiségre emlékszem. S mivel életem során semmi szükségem nem volt rá , el is felejtettem, csakúgy mint a logarléc használatát és egyebeket.

Mindezek persze hozzállásámot  nagyban  befolyásolták az  egész diszes problémakörhöz

S levontam magam számára belőle   néhány  tanulságot

• Megtanulhat bárki olvasni, írni, számolni akkor is  ha  disz-es.

• Új területen  előjönnek  a klasszikus  hibák és akkor   azon  a területen egy új tanulási folyamatra (de legalábbis  ellenőrző programok használatára :-)   van szükség a korrigáláshoz.

• Végigkísér  az életünkön, tehát nagyon  fontos tényező, hogy milyen alapokat kapunk olvasás,  írás,  számolás terén az általános iskola  alsó tagozatában.

• A disz-es lét  egyfelől sok nehézséget okoz a tanuló számára, másfelől viszont  gondolkodásának újszerűsége  miatt, érdekes, meglepő meglátásaival gazdagíthatja is környezetét.

 A következőkben  a jó alapokhoz  szeretném olvasóimat hozzásegíteni