Amikor 2000-ben elkezdtem munkámat Budapesten, - akkor beszéd javítónak mondott- kis létszámú általános iskolában- azzal találtam szemben az első héten magam, hogy sok gyereknek nehezére esik figyelni, koncentrálni , bármilyen kis feladatra. Úgy véltem, hogyha ez a probléma, akkor ezt is meg kell oldanom, ahhoz, hogy eredményesek lehessenek diákjaim a tanulásukban. Persze tudtam, hogy egyik napról a másikra ezt nem fogom megoldani, de úgy gondoltam, hogy szisztematikus munkával sikerülhet figyelmüket fejlesztenem.S ez sikerült is egy igen egyszerű gyakorlatsorral.
A Freinet-pedagógiában volt egy ráhangolódási idő a tanulásra. 10-15 perc beszélgetőkörrel, tervezéssel a napi feladatokat illetően. ( Nagykovácsi évek) . Itt azonban más struktúrában dolgoztam
Nagy változás volt nekem az iskola otthonos rendszernek nevezett beosztás is. Ennek a rendszernek már akkor is több változata volt. (Szerintem egyik rosszabb , mint a másik, gyereknek és pedagógusnak egyaránt, de ez nem volt szempont)
A mi rendszerünk úgy működött, hogy a tantárgyak szétosztódtak 2 pedagógus között, Így voltak akik a magyart és még pár tantárgyat , míg mások a matematikát és szintén még pár tantárgyat tanítottunk. S mindez fűszerezve volt azzal, hogy egyik héten a magyarosok voltak délelőtt és a matekosok délután. Majd a következő héten fordítva a matekosok tanítottak délelőtt és a magyarosok délután. 
Tehát az a kis odafigyelés, lelkesedés ami reggel, még benne volt a diákokban az ebéd utánra már szertefoszlott, a fáradtságokban felörlődött. Ami teljesen érthető és adekvát viseledés volt a gyerekek részéről.
Ezért, hogy valahogy újra fel tudják venni a tanulás fonalát délután, kitaláltam, hogy figyelem-gyakorlattal fogok kezdeni. (de annyira megszerették, hogy a délelőtt is ez lett a kezdőpont)
Olyan feladatsor akartam ehhez megalkotni aminek nincs látszólag semmi köze a matematikához, vagy környezetismerethez. Bár én tudtam , hogy nagyon is be fogom építeni a matematikai gondolkodás fejlesztésébe. De a gyerek számára eleinte csak "játék" volt, később aztán egyre inkább versengés, erőfeszítés az emlékezetük fejlesztésére , célrendszer az egyre jobb teljesítmény elérésére önmaguk számára.
Mint mindig, amikor nagyobb problémával álltam szemben, most is az egyszerűségre, a világos , egyértelmű, mindenkire egyaránt érvényes szabályokra törekedtem.
Kiválasztottam képeket erre a célra a Betűk varázsa c könyvemből, meg korábbi diákjaim rajzaiból. Fontos volt, a kiválasztásnál, hogy figyelem felkeltőek legyenek, de ugyankkor egyszerűek, könnyen megjegyezhetőek
Kinagyítottam és felragasztottam egy-egy A5-ös méretű fehér lapra - kis fehér szegélyt hagyva- , és ugyanezeket a képeket lekicsinyítve (kb 5x5cm-es formára) a gyerekek is megkapták szürke változatban. Ez innentől a taneszközeik részét képezte, hiszen minden nap használtuk.
Amikor elkezdődött az óra -az első feladatuk ez a figyelem-gyakorlat volt. Előkészítették a képeiket, s csendben végignézték amíg én a 3 (később majd 4, 5, 6, képet) egymás után kb 8-10 másodpercig mutatva egyet-egyet, felmutattam a hatból. Én sem mondtam semmit, s ők is csendben nézték. Amíg én a képeket mutattam nekik nem volt szabad a kis képeikhez nyúlni, Csak az után tehették ki a vélt sorrendjüket amikor mondtam, hogy most, vagy lehet, vagy rajta.
Az elején az volt amire számítottam.
Nagyon kevés gyereknek sikerült mind a 3 képet visszaidézni amit felmutattam a látottak sorrendjének pontos visszadásáról még az elején csak nem is álmodhattam. Már az örömmel töltött el, ha a felmutatott 3-ból egy vagy kettő megjelent az Ő kirakásukban is. .
Beépítettem viszont hozzá egy értékelő-jutalmazó rendszer is. Használva a színes pálcika készletet, a jó megoldásokat jutalmaztam egy -egy pálcikával- (ha a megfelelő kép a megfelelő helyen volt a kirakás sorrendjében). Az első hónapban alig tudtam pálcikákat osztani jó megoldásért.
Nem beszéltünk viszont az eredményekről. Persze láttam rajtuk a mérgelődéseiket, elkeseredéseiket, de szándékosan nem reagáltam rá, sőt máris folytattam a tananyaggal az órát.
Bemelegítésnek neveztem nekik- mint ahogy tesi órán is bemelegítünk-
Pár hét után azonban kezdtek jönni az eredmények. Egyre többen tudtak legalább egyet ,majd kettőt jól megfigyelni, megjegyezni és visszaidézni.
Kezdett versennyé alakulni köztük, bár én ezt egyáltalán nem erősítettem meg, sőt ha valaki lenézte a másik teljesítményét, figyelmeztettem, hogy Ő is hibázott már, s egyáltalán nem biztos, hogy holnap is ugyanaz lesz a helyzet mint ma volt. Ez fontos része volt ennek a gyakorlatnak, mert az volt a célom, hogy önmagukkal legyenek egyre szigorúbbak, másokkal viszont elnézőek.
Ahogy teltek a hetek , hónapok, ez az egyszerű gyakorlat nemcsak a ráhangolódást, a figyelem erősődését segítette a tanórához, hanem kezdtem beépíteni a matematikai megfigyelések rendszerébe is.
Amikor már 3 kép kirakása jól ment, de akartam még erősíteni őket az eredményességükben bevezettem, hogy mindenki mondjon egy állítást a pálcikáiról, amit tőlem kaptak. Vagyis összeadásokat, igaz. - hamis állításokat fogalmazhattak meg kedvük szerint a pálcikáikról. Nagyon élvezték ezt a részét is. Így új feladattal , új értelemmel bővült a "gyakorlásos " idő. Nem vált unalmassá.
Amikor már mindenki tartósan- játszi könnyedséggel- vissza tudta idézni a látott 3 képet, akkor megkérdeztem , hogy mit szólnának, ha innentől már 4 kép lenne amit felmutatok?
S ekkor visszapottyant mindenki a kiinduló 0 pontra. Jöttek a hibázások, cserék, elfelejtések. Megint kellett egy idő ahhoz , hogy most már a 4 kép visszaidézése is jól menjen. Viszont ebben a visszaesésben nagyon sokat tanultak önmagukról,s arról, hogy a sikerért meg kell újra és újra dolgozni. Majd az 5, 6, később a 7, 8 kép esetében is mindig jött a visszaesés a teljesítményben, hiába volt előtte már 2-3 hét napsugaras hetük.
Amikor magasabb kép számra léptünk, elhagytam a megfogalmazásokat a pálcikákról amiket kaptak, majd amikor már újra jöttek a jó eredmények, akkor újra elővettem, hogy pálcikákat jellemezék, matematikai módon.
S nagyon jó érzés volt mikor maguktól rájöttek valami új szempontra a megfogalmazásaikban. Pl valaki másnak is ugyanolyan pálcikái voltak, vagy épp a fordítottja.
Egyre több dolgot fedeztek fel a halamazelmélet, logika , sorozatok, kombinatorika világából anélkül, hogy ez tananyag lett volna egyébként. Nem beszélve a műveletek, bontások köréről, amiben igazi jártasságra tettek szert az adott számkörben. Megtanulták elfogadni, hogy a pálcikák véletlenszerűen kerülnek hozzájuk, nem tudják befolyásolni, s ahhoz kell alkalmazkodniuk megfogalmazásaikban ami véletlenül eléjük került. Azaz nőtt flexibilitásuk. Így ami játéknak -bemelegítésnek- indult, idővel a felfedezések, a célkitűzések megvalósításának színterévé vált.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése