A gyerek (is) alkotni és birtokolni akar

A számlálás  sokszori gyakorlása  jól összeköthető a birtoklás és alkotás vágyával, ami  egyben   megteremti diszkréten a motivációt is a számokkal / mennyiségekkel való ismerkedéshez.

Mikor kezd  számlálni egy  gyerek? Nincs  rá  pontos  válasz, környezet  függő. Lehet, hogy már  3-4 éves  korban, de  lehet, hogy  az  iskolába lépésig nem  is találkozik ezzel,  Ott viszont mindenképpen el kell jutni  egy stabil szintre  ebben, hogy  a számfogalom kialakítása megkezdődhessen.

Minden   tankönyvíró elsőnek  említi a számlás  fontosságát, csak egy  fontos   rész marad ki ezek után, mégpedig az, hogy  egy osztályba a legkülönbözőbb képességű, tudásszintű , hátterű gyerekek  érkeznek szeptemberben. A tanítónak ezt a  sokféleséget kell -lehetőleg  rövid idő alatt - összehangolnia. 

De, hogy hogyan tegye , abban  teljesen  magára van hagyva   a pedagógus, Ami nem lenne  baj, ha  előzőleg  felkészítették volna képzése  során  erre  az alaphelyzetre. De ez mint feladat, vagy  problémahelyzet nem is létezik a főiskolai gyakorlatban. Bár azt elismeri a pedagógia tudománya, hogy  a gyerekek  nem egyforma ütemben haladnak, ezért  javasolja  nyakló nélkül  a differenciálás gyógyszerét. Átlépve, figyelembe   sem  véve, hogy a tanító  viszont egy szál maga  áll  ott  mondjuk 25 egyéni úttal.  Tudom erre   a szakmai  választ persze, hogy  rendezze  csoportokba a hasonlókat és akkor csak 3-4  felé kell "szakadnia" egy tanórán. A valóság azonban az, hogy ez egyáltalán nem oldja meg azt az alap-problémát. Ez nem hangolja  össze az osztályt, nem teremt közös  alapot , amire  viszont  nagy szüksége  van   gyereknek, pedagógusnak egyaránt.

Ezért is indultam el, más  úton gondolataimban, s jutottam   más  megoldásra is.

A tanulás  személyes dolog.

Iskolás  korra  kialakul már  minden  gyerekben  egy  saját  rendszer a  tanulásban.

Ez fontos  segítség  a tanítónak, mert  építeni tud rá.

Viszont mivel  mindenkinek egyedi egy  kicsit, úgy gondoltam, hogy olyan rendszert kellene  létrehoznom amiben mindenki a saját  útján haladhat, saját idő ráfordítással,  azonos  feladattal. Ez elég kivitelezhetetlennek  tűnik elsőre, pedig  valójában   roppant egyszerű és könnyen megvalósítható dolog.

A francia FREINET pedagógia alaptechnikái közé tartozik  a saját könyv készítése  már  jó  80 éve .Én  negyed százada  találkoztam vele. Két nagyszerű pedagógus dr..Horváth H. Attila és Galambos Rita által, kik  egész további szakmai munkámra hatottak szemléletükkel, toleranciájukkal, szakmai  tudásukkal
. Nem sokkal  később én is  alkalmaztam e pedagógia elelmeit,  egyenlőre még magasabb osztályfokon egy-egy projekt kapcsán. Megismertem minden elemének  működését, láttam hatásfokát, eredményét. Így egyszerűen átültettem erre a tanulási folyamatra.

Az ötlet  bevált. Minden  tanuló  elkészítette a saját számok varázsa  könyvét, s közben folyamatosan  számolt,  döntött, hogy  megfelelő -e  az aadott kép a saját  feladatának. Vágott, ragasztott. Azaz tevékenykedett. ALKOTOTT - és  BIRTOKOLT. Birtokolhatott egy  számára fontos tárgy képet, egy  számára  fontos érzés  képi  alakját. Vagyis  motivált lett. S ebben a  folyamatban aktuális  tudás szinttől, személyes háttértől függetlenül teljesen egyformák  lettek  a legkülönbözőbb  gyerekek. Akik ügyesebben vágtak azoknak szebb lett egy kicsit a könyvük, de nem unták a képkerést és közben a számolást. Nem versengtek egymással, hanem mindenki létrehozta  a saját alkotást. ALKOTOTT!

 Ami persze viselte  a személyiségének jegyeit, de  nem került senki nyertes  - vagy vesztes pozícióba. Mindenki a maga  útját járta, abban az időkeretben amit kapott. Számlált és számlált és számlát. Majd  mikor  választott tulajdonosává is vált, az adott képnek. BIRTOKOLHATTA  is  munkája eredményét.

Ilyen pl az 1, 2,  3, ........ 9, 10 stb  tanítási - tanulási  folyamata ez én rendszeremben

Adok mintát  a gyerekeknek egy képi mintát, amiről tudunk beszélni.Miből van egy? Pl. a Földből,  saját magából, Napból. Ez egy montázs az én aktuális  gondolataimról., hogy tudják,  mit jelent majd az a feladat rész, hogy keressenek  újságokban  olyan képeket, ahol  egy  valami van. ? azt egy külön -saját  füzetbe  ragasszák be. (Ennek lett volna  helye a másik oldala a könyvnek, ha megjelenik)

Eszközigénye minimális. Egy  nagyalakú füzet, hogy nagyobb képeket is bele lehessen ragasztani, olló, ragasztó  és a ma oly divatos  áruházi szórólapokból  egy pár darab. Innentől már   csak a munkálkodás  van hátra, Képek nézegetése, számolás , döntés, kivágás, ragasztás.  Azért az  jó ha legalább 6-8 kép bekerül.  Könnyen ellenőrizhető, hyog valóban  minden képen  pl. egy   dolog szerepel -e.  A saját motivációs példányomon nem véletlenül vannak érzelmeket, hangulatokat, cselekvéseket, vagy  elkészíthető tárgyakat megjelenítő képek, A gyerek ugyanis ezekkel  kapcsolatba  lépnek , s nem tudhatom, hogy kinek mi lesz az a mi  fontos éppen. Ezért adok  több megközelítési lehetőséget, több inger féleséget.Érzelmektől a különleges  elkészíthető tárgyak  képéig.

S ha már  vagdosnak, ragasztanak igazán nem gond az az aktuális mennyiség számát is kivágni, odaragasztani. Ezzel lehet akár  több napon keresztül is foglalkozni, több oldalt is  készíteni. A nagyobb számoknál szükséges is lesz majd. Tanár, szülő és gyerek függő, hogy mennyi  időt vesz igénybe  5-8  kép kiválasztása. kivágása , ragasztása. Az elején  könnyebb a kép megtalálás, problémásabb  viszont a  vágás -ragasztás . Később ez  megfordul Több időt vesz igénybe  a kép kiválasztása, , -s  gyakorlás  folytán- rövidül a vágásra és ragasztásra fordított idő.

Minden  esetre   érdekesen, munkálkodással  telik  a gyerek számára is  az idő,, miközben észre  sem veszi ugyan de  folyamatosan  számlál. Túlzásokba  persze nem kell esni  5-6 kép megtalálása  kezdetben bővebb elég. Fontos ugyanis az  is, hogy legyen egy  kész produktum  viszonylag rövid idő alatt. S legfőképpen  nem kell segíteni a vágásban, Lehet, hyog az elején  nem lesz  olyan szép amilyennek e gy felnőtt látni szeretné,  de  fontos, hyog Ő maga tegye  meg a feladat minden  fázisát. A gyakorlással  egyre szebbek lesznek majd  a munkái, s   neki lesz a legnagyobb öröm mikor   látja  pár hét múlva, hogy milyen sokat fejlődött munkája esztétikája. Ha  belesegítünk ebbe akkor elvesszük tőle  az saját munkája  eredményének örömét. Márpedig pont azt szeretnénk elérni, hogy fontos  legyen későbbiekben számára  a  saját  munkája, tevékenysége, eredménye. Ez viszont nemcsak az osztályzással teremthető meg.Teremtsünk inkább nyugodt helyet, légkört, akár  külön teret is  erre  a feladatra ha  módunkban áll.

Ebben a  fázisban  a tanuló megtanulja, hogy

• vannak utasítások, szabályok amelyeket követnie kell 
• de lehet önálló , szuverén ember is közben
• egy vagy több  szempontot figyelmében kell tartani keresgélése  során
• a döntéseinek következménye  van 
• a feladatok akár több részfeladatból is állhatnak és mindegyiket el kell végezni sorban egymás után ahhoz , hogy  kész legyen

Vagyis egyáltalán nem csupán képek keresgélésből szól ez a rész - az persze nem baj, hogy a  gyerekeknek ez jóformán szórakozás-   nagyon is tudatos, komoly  előkészítő munka  ez a későbbi feladatokhoz. Amelyre mindenkinek szüksége  van, Annak  a gyereknek is aki esetleg már  rendelkezik valamilyen  számfogalommal.

Hiszen az iskola, felkészítés a  későbbi életre, Ami véleményem szerint az első osztályban kezdődik meg, s nagyon nem mindegy, hogy hogyan!