Montessori pedagógia2.rész

Ma reggelre  megérettem valamit, amit évtizedeken keresztül nem értettem. Miért  írtak írásaikban a Freinet osztályaimat meglátogatók csupán a felszínről?

Mint ahogy előző bejegyzésemben én is, csak egy  egy általános hangulati  összefoglalót voltam képes "papírra vetni" holott élmények sokasága  töltött el. Talán a  Maslow piramis lehet az oka, (http://www.integralintezet.hu/olvasoszoba/az-onmegvalosito-ember/

 

Előbb ki kellett adnom magamból a Maslow féle 2. szint érzéseit ahhoz, hogy a szakmai  élmények  mélyebb  területeit is  papírra tudjam vetni. Pedig megpróbáltam tegnap is,   legalábbis  magamnak , valódi papírra írva, és nem ment. Képek cikáztak előttem, de egy  ép  mondatot sem tudtam  leírni róluk, holott pontosan tudtam, hogy mi miért volt  szuper abban, amit tapasztaltam.  ma reggelre  azonban  írhatóvá vált már bennem. Megvan a türelmem és összeszedettségem is  ahhoz, hogy részletesen  le tudjam írni a szakmai tapasztalataimat. 

 

Négy-öt év körüli kisfiú teríti le vékony kék szőnyegét nem messze  tőlem, kijelölve a  térben  azt a helyet amit most Ő  elfoglal magának tevékenységéhez. Talán mindenki számára  ismerős emlék még a felső tagozaton  használt demonstrációs  fekete - fehér  fa méter rúd.
No ez is ilyen, csak  nem fekete- fehér, hanem  piros -kék, s nem egy van belőle, hanem összesen  tíz darab. 10 cm-es, 20  cm-es 30cm-es  és így tovább az 1 méteresig.Mindegyik piros kék beosztással 10 cm-enként. 
Önállóan  dolgozik, szépen nagyság szerint egymás fölé helyezve az egyre  hosszabb rudakat. Mikor kész a kipakolással, még meg is igazítja a  bal szélén, egymáshoz az így keletkezett "építményt" azzal a természetességgel, ahogy azt egy  igényes  ember teszi. Lenyűgöz ez az egyszerű mozdulata, mert látom benne a  megszokottságot a harmóniára  törekvését.

 Ekkor telepedig le mellé a szőnyegre   az óvónő. s elkezdi a  "foglalkozást" vele, külön. Előrébb húzza kicsit az első  rudat (piros), s ráteszi egymás mellé zárt mutató és középső ujját, EGY mondja, majd ugyanezt a  két ujját vízszintesen végighúzza a rúdon és megismétli, hogy  egy.

Kicsit  megint   maga felé veszi még, és  lehúzza  a gyerek építményéből a a második rudat.

Megint összezárt mutató és középső ujjával "megszámlálja"  a két területet. Balról kezdve  ráhelyezi  ujjat középen a  csíkokra egymás után és  mondja  egy, kettő.
Majd  végighúzza  vízszintesen teljes  hosszában ujjat a rúdon és ezzel összegzi az eredményt : és mondja kettő .

 

Következik a harmadik  rúd , s megismétlődik ugyanez. Egy, kettő, három,  összesen  három.

A folytatás helyett azonban  zöld  lapok kerülnek elő egy dobozból amin  tenyérnyi nagy számjegyek vannak. Kiveszi az 1-et  ábrázoló lapot. Mutató ujját végighúzza a  számjegyen (úgy ahogy az írjuk) Melyik az  egy? kérdezi a kisfiútol, s  ő válaszul felemeli. Melyik a három?-kérdezi tovább, az ujjal is leírt számjegyet mutatva. S  a kisfiú kiemeli a hármas  rudat. Melyik a kettő? kérdezi  tovább a kolléga, s kisfiú felemeli a 2-es  rudat. Kevergetve  a mennyiségek sorrendjét a lapoknál  "eljátszák " még kétszer  háromszor ezt, s  gyerek végig  kiválóan  teljesítheti a feladatát.

Folytatja  a kolléga  a "számkörbővítés" : 4-5-6. Kezdve  az egységek számlálásával, összegzésével ahogy  az  az első  három mennyiség esetében is történt, majd  a számjegyek és mennyiségek azonosításával.

Itt már némi bizonytalanságok  vannak,de   a 4-es számkör azért  biztosnak tűnik a gyerek számra. Valószínűleg az ötös-s számkör kialakításában van épp. A számjegyekből sem kerül elő a  hatnál több. A kisfiú feladatául azt kapja, hogy helyezze a lapokat a megfelelő rúd elé, s az óvónő már el is ment mellőle, másik gyerekhez. A kisfiú pedig önállóan  szépen megcsinálja a  számjegy- mennyiség azonosítást és  hibátlanul elhelyezi lapjait a megfelő rudak elé. Majd hol egyik hol másik rudat veszi kézbe, forgatja, leteszi, számlálgatja a rajta lévő csíkokat. (közben egy látogató kislánya elveszi a 7-es  rudat előle- valószínűleg a testvére egyébként, és elviszi jó messzire tőle)  A kisfiú mikor  elégnek érzi a magának a  mennyiségek gyakorlását elkezdi visszapakolni a rudakat. A leghosszabbal, csakhogy közben egy kis  "mozgolódás"  történt  rudak között, mert  felemelve is kipróbálgatta, hogy  melyik milyen magas, s  felbomlott így a  sorrend.  Viszont  csak az 6-ig van jártassága a mennyiségekben. Hogy  megoldja a visszapakolás  feladatát   segítséget kér egy  idősebb társától , egy kislánytól.
 

Melyik a következő kérdezi?  a kislány gondolkodás  nélkül rámutat a 9-es  rúdra, de ezzel nincs  vége a folyamatnak megszámolja  neki 1,2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9. (átveszi, utánozza   a pedagógus szerepet. Nem elhinni kell  a választ, elelnrzésével  bizonyítja is, hoyg valóban az következik- talán saját magának is, de   kisfiúnak mindenkép.) Így a helyére  kerül a 9-es  rúd is.  A nyolcasnál is segítséget kér  tőle, s  megismétlődik ugyanez a jelenet. A hetes  rúd azonban nincs  a többi között.
 

 Elindul  megkeresni.  (halkan megmondom neki, hogy merre menjen) s megtalálva azt is  viszsateszi a polcra.  A többivel már nincs  gondja , így  gyorsan egymás  elé kerülnek a polcon a rudak. Ha  a kék felé kerül bal oldalra, akkor   megfordítja, hogy a pirosak legyen minden  esetben a  bal szélen. Már csak az utolsó egyes  rúd van, hátra , de  emielőtt a végső helyére  tenné kipróbálja milyen lesz, ha mindegyiknek a végére odarakja ezt az egyes  rudat? Mikor ezt a kisérletét  is elvégezte  helyére rakja az utolsó rudat is , és  sétál egyet a teremben.

Én meg nagyon  boldog vagyok, hogy láthattam, ennek a kisfiúnak az  ismeretszerzési folyamatatát ezzel az egyszerű, de  nagyszerű montessori eszközzel, a  gyakorlatban.

 

Közben mások  más  eszközökkel  játszottak. Leterítve maguknak a saját területet jelző kék szőnyegeiket. Egy nála fiatalabb kisfiú, barna fa hasábokból épít  tízes sort magának. A fa hasábok különböző vastagságúak,  természetesen 10 különböző vastagsággal. A legvékonyabbat bizony már nem is könnyű a többi elé odahelyezni. Elégedetlen is eredményével építője. Eldönti az oszlopokat, s  elkezd inkább  a magasba  törni , tornyot épít.

A  barna téglatestekhez  tartoznak rózsaszín kockák is , abból is 10 különböző élhosszúságú, nagyon jól  variálható a   két  egység. Egy barna oszlop, egy  rózsaszín kocka kerül egymásra, építményében. Két oszlopsort épít  egymás mellett ily módon, s mikor nem tudja már elérni a tetejét, hozza  kisszéket és arra  állva felépíti a nála magasabb tornyait.

 

Egy  másik óvodás Napot épít egy sárga kör  köré rakható színes   lapokból, 10 különböző szín,10 különböző hosszúságú  sugár  rakható ki  az egyenlő méretű lapokból.

 

Hat éves korú kislány, nagyon elmélyülten  dolgozik  szőnyegén, az un. 100-as tálával. Valójában épp a nyolcas szorzótáblát  rakja  ki. Hasonló külsőre  az egyes  legó csíkokhoz, csak ez fából van. Mindegyik csíkon 8 kis  dudor van, amit  rendszeresen le is számol amikor új  oszlopot kezd , majd  alá  helyez annyi vele  egyező csíkot ahány elemet akar   megjeleníteni.  Alatta viszont fehér  csikokkal  jelöli az eredményt Pl a a két  nyolcas barna  csík alá   egy 10-es és egy 6-os  fehér oszlopocska kerül. A segítő 10-es  táblán megtalálja a keresett mennyiséget is ha szüksége van rá. A korábban testvére munkáját "átrendező csöppség" az ő munkáját átszabja egy óvatlan pillanatban, mire   az iskolás kor előtt álló kislány  feláll helyéről, odamegy a kislány anyukájához , s nagyon nyugodtan,  udvariasan  de határozottan kéri, hogy vigye el a szőnyegéről a kislányt.

Hát igen ezek azok az "apró " momentumok amik a legmélyebb lényegeket mutatják meg. Mikor  ezt a kislány így  megoldja,  odajön az egyik óvónő is a szönyegéhez, és   helyreállítja a kislány nagy  munkával kirakott sorait-oszlopait, így  ő ott folytathatja  munkáját, ahol az a rombolás előtt állott. Összehangolt  rendszer! Érkezik a  segítség ha kell azonnal, de hagy teret az önálló megoldásoknak, konfliktus kezeléseknek.

 

Két másik  kislány  eközben,  alig  fél  méterre a szorzótáblás lánytól,  elmélyülten  a piros és kék  hengerek dobozát rakosgatja. Ezekben is  10 , különböző vastagságú fa  henger, amiket lehet  csak azonosítani   körméret alapján és megfelelő  alaprajzra tenni, de  torony is, más építményt építhető belőle. A  3-4  éveseknek kiváló  manipulációs rendszer, szem-kéz koordináció fejlesztéssel.

 

Az angolos óvónő eközben   egy 3 év körüli kislánnyal a  zörej hengerekkel játszik együtt. Közös  "nyelvük" a hengerek mozgatásából nyert  hang, melyet  magasság-mélység szerint  raknak sorba  éppen. Az angolos   pedagógus kizárólag angolul beszél a gyerekekkel, ebben az esetben épp  hangok sorrendjéről.

 

Ja  és  a zseniális háromszögeket ki ne felejtsem! Természetesen ez is 10 háromszögből áll, de kicsit rafináltan! Piros, sárga és  zöld háromstögek rakhatók ki. Mindegyik 3-3-3 lapból.A kirakást segíti viszont egy szürke  - alak lemeznek  nevezhető - háromszög, amire ráhelyezve ( mint  tangramnál ) forgatással lehet megtalálni a jó összeállítást. Ez már önmagában is nagyon  fejlesztő gyakorlat, hiszen a síkidomok forgatása kapcsán nyert információk  igazán  fejlesztő tevékenység az agyi működésre.  A kolléga ebben az esetben is  segített az eredmény megszületésben  óvodásának, S csúcspontként a szürke háromszög oldalaihoz tolva  a színes  háromszögeket létrehoztak egy 10. nagy háromszöget is a kis  színes   háromszögekből.

 

Mindez kb. egy óra  munkálkodása volt, amelyet két  foglalkozás követett, 20-20 percben . Egy angol és egy magyar irodalmi foglalkozás.
Nekem viszont most a háztartási dolgaimmal kell foglalkoznom, Folyt,köv :-)