Az első óra tehát a gyerekek egyéni tevékenységeire biztosított idő volt, ami nem azt jelentette, hogy mindenki egyedül tevékenykedett. Ketten, vagy akár hárman is együtt "játszottak" a Montessori eszközök valamelyikével. Kommunikáltak egymással, tanultak egymástól vagy épp segítettek egymásnak.
Ugyanakkor voltak akik ezen idő alatt a terem egy másik részén kézműveskedtek az óvónők egyikével, vagy épp reggeliztek. Mozgalmas, de nyugodt és elmélyült tevékenységekkel teli egy óra volt ez, amiben mindenki azzal foglalkozott és olyan mélységben, ami Őt érdekelte. (Ez a Freinet pedagógiában is így van)
Ugyanakkor voltak akik ezen idő alatt a terem egy másik részén kézműveskedtek az óvónők egyikével, vagy épp reggeliztek. Mozgalmas, de nyugodt és elmélyült tevékenységekkel teli egy óra volt ez, amiben mindenki azzal foglalkozott és olyan mélységben, ami Őt érdekelte. (Ez a Freinet pedagógiában is így van)
A gyerekekben már valószínüleg kialakult egy "belső óra" , mert egy idő után már nem kezdtek új tevékenységbe, hanem szőnyegiket összetekerve ,s helyére rakva egyre nagyobb szabad tér maradt a terem ezen részében a bézses padlószőnyegen. ( 100m2-es területűek a csoportszobák, ebből ez a rész kb 30 m2 lehetett)
Egy picike csengettyűszó aztán mindenkinek jelezte, hogy most már tényleg valami más következik.
A nagy padlószőnyeges részre (kb 30 m2) az angolos óvónő lerakott a gyerekekkel közösen 4 kis rószaszín szönyeget egymás mellé, s a gyerekek szépen köré telepedtek..Jött mindkét másik óvónő is, és beülve közéjük, elkezdődött az angol nyelvű foglalkozás.
Zöldségnevek tanulása, ismétlése. (karfiol, hagyma, paradicsom, újhagyma, borsó, cékla, retek, saláta, sárgarépa, ) volt a támája. Ahol a textil-zöldségek egymás utáni középre helyezése, angol megnevezésének ismételgetésével kialakult egy zöldség-sor Ehhez kis lapocskákon a kifejezések is hozzákerültek-melyeken pici rajz segítette azoknak a gyerekenek az azonosítást, akik még nem tudnak olvasni angolul. Aztán a gyerekek hátul kitartott kezibe hol a lapocska ,hol a textil-zöldség kiosztásával zöldésgtulajdonok alakultak ki, amelyet aztán a megnevzés után a szőnyegre helyeztek.
Még pérszor elismételték közösen a zöldségek neveit, s ezzel véget is ért a 20 percnyi angol foglalkozás. A gyerekek azonban nem széledtek szét, hanem a polcok elé sorban leültek, mert máris kezdődött számukra az irodalmi foglalkozás.
A foglalkozást vezető kolléga kitett egy rózsaszín szőnyege a gyerekek elé, s velük szemben leülve egy mese elmondásába fogott. Az odakészített dobozból, kivett egy cica bábot. A gyerekek elkezdték találgatni, hogy milyen állat "lapulhat " még a dobozban. S végül előkerült egy oroszlán és egy farkas báb. Nem szokványos bábok voltak. Nagyon kreatív és egyszerű, de ugyanakkor nagyon igényesen elkészített bábok, melynek alját egy-.egy kis virágcserép képezte, amire textil állatfej volt ráerősítve. Így tökéletsen "megálltt a lábán". Az óvónő eközben elmesélte a történetét, az oroszlán szakácsáról, (ez volt a cica) aki megette az ebéd hozzávalóinak húsos részét.
Amiért végül el kellett mennie, mikor erre rájött az oroszlán. Ugyanakkor semmi ijesztő, félelemkeltő nem volt a mesében és a mesélés módjában sem, viszont a gyerekek együtt éltek a mesével, teljesen elképzelve azt. Jól példázva, hogy a gyerek milyen mélyen átél szavakkal, minimális képi eszközökkel "létrehozott" szituációkat is . Nem nehéz átgondolni, hogy milyen mélyen hatnak rá akkor a könyvekből hallott, ott az illusztrációval együtt megjelenő mesék, vagy a tv és filmes mesék.S miylen felelősség van szülőn edagógison a tekintetben, hogy milyen szellemi "táplálékot" ad tovább a következp generációnak. (Nekem is ez volt a tapasztalatom 25 évvel ezelőtt, amelyről a TV mese projektetben írtam is egy bejegyzést korábban).
A mese befejeztével, a gyerekek egyenként mentek öltözni, amit a kolléga egy apró , de egyben nagyon prakatikusan: szókincsbővítő, memória fejlesztő, és kezdőhang-szó játékkal "szervezett" meg. Az mehetett ki öltözni aki tudott a "ka" hangkapcsolattal kezdődő szót mondani. Sajnálom, hogy nem írtam le az elhangzott szavakat. Megállta volna helyét egy alsó tagozatos szőgyűjtésben is változatosságával, és gördülékenységével
(kapu, kalap, Kati, kandúr, kakaó, kastély, karám, kalandpark, .., a többire már nem emlékszem ennyi nap elteltével:-) Viszont arra igen, hogy figyeltek egymásra , nem hangzott el kétszer egyik sem. Mindenki kitalált egy újat magának. Ami mindenképpen mutatja, hogy ez nekik rendszeres feladatuk, tevékenységük.
Ezt követően még leültünk- látogatók Óvoda vezető és csoport egyik óvónője- egy átfogó ismertetőre a látottakkal és a Montessori pedagógiával kapcsolatban, ahol lehetett kérdéseket is feltenni. Nekem nem volt mit kérdeznem, hiszen számomra ez a pedagógiai hozzáállás a normalitás. S tudom, hogy iskolai vonatkozásban is hasonlóan "működő" rendszerben a gyerekek nemcsak elérik a hagyományos iskolai követeleményeket, hanem azokat sok területen jóval túl is szárnyalják. Tantárgyi ismeretben is, de a közösségi élet szintjein aztán meg végképp. Polgárokká nevelődnek!
Zöldségnevek tanulása, ismétlése. (karfiol, hagyma, paradicsom, újhagyma, borsó, cékla, retek, saláta, sárgarépa, ) volt a támája. Ahol a textil-zöldségek egymás utáni középre helyezése, angol megnevezésének ismételgetésével kialakult egy zöldség-sor Ehhez kis lapocskákon a kifejezések is hozzákerültek-melyeken pici rajz segítette azoknak a gyerekenek az azonosítást, akik még nem tudnak olvasni angolul. Aztán a gyerekek hátul kitartott kezibe hol a lapocska ,hol a textil-zöldség kiosztásával zöldésgtulajdonok alakultak ki, amelyet aztán a megnevzés után a szőnyegre helyeztek.
Még pérszor elismételték közösen a zöldségek neveit, s ezzel véget is ért a 20 percnyi angol foglalkozás. A gyerekek azonban nem széledtek szét, hanem a polcok elé sorban leültek, mert máris kezdődött számukra az irodalmi foglalkozás.
A foglalkozást vezető kolléga kitett egy rózsaszín szőnyege a gyerekek elé, s velük szemben leülve egy mese elmondásába fogott. Az odakészített dobozból, kivett egy cica bábot. A gyerekek elkezdték találgatni, hogy milyen állat "lapulhat " még a dobozban. S végül előkerült egy oroszlán és egy farkas báb. Nem szokványos bábok voltak. Nagyon kreatív és egyszerű, de ugyanakkor nagyon igényesen elkészített bábok, melynek alját egy-.egy kis virágcserép képezte, amire textil állatfej volt ráerősítve. Így tökéletsen "megálltt a lábán". Az óvónő eközben elmesélte a történetét, az oroszlán szakácsáról, (ez volt a cica) aki megette az ebéd hozzávalóinak húsos részét. Amiért végül el kellett mennie, mikor erre rájött az oroszlán. Ugyanakkor semmi ijesztő, félelemkeltő nem volt a mesében és a mesélés módjában sem, viszont a gyerekek együtt éltek a mesével, teljesen elképzelve azt. Jól példázva, hogy a gyerek milyen mélyen átél szavakkal, minimális képi eszközökkel "létrehozott" szituációkat is . Nem nehéz átgondolni, hogy milyen mélyen hatnak rá akkor a könyvekből hallott, ott az illusztrációval együtt megjelenő mesék, vagy a tv és filmes mesék.S miylen felelősség van szülőn edagógison a tekintetben, hogy milyen szellemi "táplálékot" ad tovább a következp generációnak. (Nekem is ez volt a tapasztalatom 25 évvel ezelőtt, amelyről a TV mese projektetben írtam is egy bejegyzést korábban).
A mese befejeztével, a gyerekek egyenként mentek öltözni, amit a kolléga egy apró , de egyben nagyon prakatikusan: szókincsbővítő, memória fejlesztő, és kezdőhang-szó játékkal "szervezett" meg. Az mehetett ki öltözni aki tudott a "ka" hangkapcsolattal kezdődő szót mondani. Sajnálom, hogy nem írtam le az elhangzott szavakat. Megállta volna helyét egy alsó tagozatos szőgyűjtésben is változatosságával, és gördülékenységével
(kapu, kalap, Kati, kandúr, kakaó, kastély, karám, kalandpark, .., a többire már nem emlékszem ennyi nap elteltével:-) Viszont arra igen, hogy figyeltek egymásra , nem hangzott el kétszer egyik sem. Mindenki kitalált egy újat magának. Ami mindenképpen mutatja, hogy ez nekik rendszeres feladatuk, tevékenységük.
Ezt követően még leültünk- látogatók Óvoda vezető és csoport egyik óvónője- egy átfogó ismertetőre a látottakkal és a Montessori pedagógiával kapcsolatban, ahol lehetett kérdéseket is feltenni. Nekem nem volt mit kérdeznem, hiszen számomra ez a pedagógiai hozzáállás a normalitás. S tudom, hogy iskolai vonatkozásban is hasonlóan "működő" rendszerben a gyerekek nemcsak elérik a hagyományos iskolai követeleményeket, hanem azokat sok területen jóval túl is szárnyalják. Tantárgyi ismeretben is, de a közösségi élet szintjein aztán meg végképp. Polgárokká nevelődnek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése