Az akaratlagos figyelem és annak hiánya

Pályám utolsó  10 évét kizárólag olyan  gyerekek  tanításával töltöttem, akiknek több  területen kellett segítséget, kapaszkodót   nyújtani,  beépíteni  saját tanulási  rendszerébe új  stratégiákat, struktúrákat, ahhoz, hogy eredményesen  vegyék a tantárgyi követelmények akadályait.

Itt  szembesültem az akaratlagos figyelem hiányával mint  jelenséggel. Márpedig figyelem / koncentráció nélkül nem lehet tanulni. Ez viszont nem érhető el  permannens  motiváltsággal,  hiszen  velejárója minden   tevékenységnek  a kevésbé, vagy egyáltalán nem szeretett feladatsorok is.

 Egyszerű  háziasszonyi, anyai példám erre, ami talán jól szemlélteti a lényegét.  az, hogy  a háztartásban számtalan teendő van amit nap mint nap el kell  végezni, függetlenül attól hogy , az embernek van-e  kedve (motiváltsága) hozzá  vagy sem. Mosni, mosogatni, takarítani,  ennivalót készíteni, bevásárolni akkor is rendszeresen kell  ha az embernek éppen semmi kedve  hozzá. Nincs  ez másképp a  tanórákon történő munkákkal sem.
 Persze jó ha van kedve  az adott feladathoz a tanulónak - mindenkinek könnyebb  úgy - de a valóság az, hogy meg kell tanulnia  a gyereknek azt is , hogy akkor is kell   figyelni, dolgozni ha  szívesebben  csinálna inkább mást.
S ez manapság elég nagy gond  a gyerekeknél, legalábbis  abban a környezetben ahol én dolgoztam.

Jó menekülési útvonal a gyermek számára  ilyenkor  persze, a  figyelemzavarnak  nevezett jelenség.

Tehát mint  megoldandó,  korrigálandó  terület ez is  a pedagógusra hárul, ha el akarja  juttani diákját, diákjait az eredményes  feladatvégzéshez.

Ezért  kidolgoztam diákjaimnak egy   úgynevezett  figyelemgyakorlatot  amit minden matematika  órán  elején alkalmaztam. Sok féle ilyen gyakorlat van, önmagában nem is érdemelne  említést itt, ha csupán mint technikai elem beillesztéséről lenne  szó.

Az én gyakorlatomnak nem maga a hordozóanyag  a lényege ( az végül is bármi lehet a pedagógiában ismertek közül), hanem az,  ahogyan a feladatsor a tanulóban az önreflekciót, és ez által a saját belső fejlődési folyamatát szolgálja.

A5-ös méretű színes  képeket válogattam ki ehhez, amiknek kicsinyített  mását ők is megkapták eszköztárukba. Eleinte csak  három, majd mikor már  mindenkinek hibátlanul ment a reprodukálás, négy, majd  öt ,  év végére akár  hat, hét  képet is  mutathattam már  fel úgy, hogy viszonylag jó eredménnyel rakják le  utána a megfigylet sort
. Fontosnak  tartom azonban itt (is ) a fokozatosságot. Semmi értelme  rohanni vele. Ha  rendszeresen gyakorolják a gyerekek  meg fog érni az idő a továbblépéshez, de  előtte hagyni kell  időt arra, hogy mindenki kialakíthassa a   maga  stratégiáját, amivel  sikert tud elérni. S elég időt  arra is, hogy megerősdjön magában,   sikereiben, ahhoz, hogy újra  komolyabb kihívást akarjanak  megoldani.  Mindezt a folyamatot segítette a rendszeres teljesítmény-visszacsatolás  is.  Ugyanis minden jó megoldásért kaptak egy-egy színes pálcikát  (olyant ami  minden  elsős alapkészletben  van). Így egyfelől pontos- objektív  eredménye  volt a figyelmüknek, másrészt, ezek a színes pálcikák aztán egy  másik "játék" eszközévé is váltak,  hiszen összekapcsoltam rögtön egy művelet megfogalmazásával.Ne maradjon sok idő bánataikra. Mivel a pálcikák különböző színűek, így  könnyen lehet róla  számfeladatot is  alkotni. Különböző színek esetén pl 2+1, vagy 1+1+1 azonos  színek estén  viszont 3+0.Jó ha  ez a feladat kétszer -háromszor  ismétlődik egymás után, de  nem jó ha  túlzába  esünk ezzel sem. Viszont  arra  azért szükség van, hogy  egymás után  párszor találkozzon a képekkel , más sorrendbn  , mert itt nagyon komoly tényező a homogén gátlás, aminek  leküzdése igen komoly belső tevékenység, amit gyakorolnia kell. Ráadásul  igen gyakori a  sorrendiség  összekeverése. Például mikor  az utoljára látott képet teszi  pl. az első helyre. Ezeknek leküzdése, a  pontos sorrend, kép, megjegyzése,  megtanulása  igen fontos.

 

Nem lehet elkerülni persze az elkeseredéseket, de ha beépül mindennapjaikba, csökken az elkesredés mértéke és nő a figyelem, koncentráció foka. Mindenkinél ezt tapasztaltam.

S végül az egész belső folyamat átkonvertálódik az óra  más  feladataira történő egyre  tudatosabb, akaratlagos  figyelemmé.

Láthatóan ezek a  képek is gyerekek környezetének képi világaiból vannak. Prospektusok, katalógusok, színes újságok. Mindig akadnak körülöttünk. Használjuk hát bátran . Kinek ne lenne  kedve  belekanalazni a fagylatba a képen?

Egyébként a feladat csak egyszerűnek tűnik, de  egyáltalán nem az,  3-nál  több kép esetén még felnőttnek sem.  Viszont amíg  a 3-as  számkörben vagyunk ne  lépjük  át figyelemgyakorlat során sem . Eljön annak is az ideje. Bőven elegendő, ha  megtanulja, hogy pontosan  kell reprodukálnia amit látott. Nagyon fontos  ez az igényesség a későbbiekben a tanulás legkülönbözőbb  fázisaiban.
Még más, matematikai illetve  nyelvi értelmezési haszna  van  ennek a folyamatnak.
Észrerevétlen  tudássá  válik a sorszám fogalma  a diák számára, hiszen folyamatosan azt hallja a végén, , hogy az első helyen, második helyen, harmadik helyen... ez és ez a  kép áll.Hónapokkal később elég csak utalni erre a feladatsorra, s  mindenkinek  nyilvánvaló lesz, hogy mi a különbség a sorszám és szám  fogalma  között.
A pálcikákhoz fűződő összeadások, meg a bontás fogalmát teszik plasztkussá számukra.Később mikor már írott alakban meg is kell jeleníteniük , saját belső képük , tudásuk lesz róla, s már csak  grafikai  formát kell  hozzá megtanulniuk.